aero

Én már repültem az A380-as szuperjumbóval, igaz nem a Lufthansa, hanem a Singapore Airlines színeiben, amikor megnyitották a Szingapúr-Párizs járatot az A380-assal. Legutóbb pedig éppen Párizsban járva láttam egymás mellett állva négy ilyen óriásgépet, amelyek egyre több és több nemzetközi repülőtéren tűnnek fel a nagy légitársaságok valamelyikének a színeiben. Hiszen van már szuperjumbója a Singapore Airlines-on kívül a Qantasnak, az Emirates-nek, az Air France-nak, a Lufthansa-nak, a Korean Air-nek, illetve a China Southern légitársaságnak. Ugyanakkor valóban jelzés értékű volt, hogy a Lufthansa német légitársaság egy körutazás keretében Budapestet is útba ejtette az A380-assal, s elhozta a magyar fővárosba az Airbus legnagyobb utasszállító repülőgépét. Persze ahhoz, hogy egy ilyen repülőgép rendszeresen is vendég lehessen a Liszt Ferenc repülőtéren át kellene alakítani az előteret, mert a közel 80 méteres fesztávú óriásgép nem férne el a beszállító kapuk egyikénél sem. Egyelőre nincs is szó erről, mindenesetre igazi spotter csemege volt a tegnapi látogatás, amolyan királyi trófeát jelentve azok számára, akik képesek esőben, hóban, szélben és fagyban ott kucorogni a repülőtér kerítése mellett azért, hogy lencsevégre kaphassanak egy-egy különleges repülőgépet.

Az A380-as ugyanakkor már kezd a mindennapok repülőgépévé válni, hiszen amióta forgalomba állt – vagyis az elmúlt három évben – már több mint 15 millióan repültek a típussal, amelyből ezidáig 236 darabot rendeltek, s immár 54 gép repül is a forgalomban. Számomra az volt a legmegdöbbentőbb a szuperjumbóval kapcsolatban, hogy repülés közben 4 métert emelkedig a szárnyvége ahhoz képest, mint ahogyan a földön látjuk gurulás közben. A fedélzetére lépve pedig tényleg elfelejthetjük, hogy repülőgépen vagyunk mert a hatalmas mérete miatt inkább egy luxus óceánjáró jut róla az eszembe, mintsen egy törékeny gépmadár. Mindenesetre maradandó élmény  500 tonna "vassal" felemelkedni a levegőbe...

Éppen tíz évvel ezelőtt, 2001. szeptember 21-én, 10 óra 39 perckor szállt fel 27 évi földi pihenőt követően ismét Budaörsről a világ egyetlen ma is működőképes Li–2-es típusú utasszállító repülőgépe, amelyet négy évig újított fel a Goldtimer Alapítvány. A Li–2-es típus a legendás amerikai DC–3-as (C–47) Dakota szovjet licensz-változata, amelyet 1938-tól gyártottak a Szovjetunióban, egészen pontosan a taskenti 84. számú repülőgép gyárban. Több mint 5200 darab készült ebből a repülőgépből, ám ma már csak a magyar HA—LIX lajstromjelű az egyetlen repülőképes példánya a típusnak.

Ma reggel 10 óra 39 perckor megint feldübörgött a LI–2-es két 1000 lóerős csillagmotorja, hogy egy kis Budapest feletti nosztalgia repüléssel emlékezzen meg a Goldtimer Alapítvány a 10 éves évfordulóról.

A HA–LIX a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezelésében van. A gépet 1997-ben hozta el a Goldtimer Alapítvány a szolnoki katonai repülőtérről és mintegy 30 ezer munkaórával tette ismét repülőképessé.

Ez a gép eredetileg 1949-ben készült Üzbegisztánban, s ekkor került a Magyar Néphadsereghez, mint katonai szállítógép. majd 1957-68 között a Malévnél repült belföldi és külföldi útvonalakon. Ezt követően ismét visszakerült a Néphadseregbe, ahol 1974-ben vonták ki a hadrendből.

2001 szeptembere óta a Li–2-es a nemzetközi és a hazai repülőnapok sztárja, járt már Ausztriában, Csehországban, Hollandiában, Lengyelországban, Németországban, Szlovákiában, Szlovéniában, s olyan filmekben is láthattuk feltünni, mint a "Szabadság, szerelem", "Made in Hungária" vagy a Nagy Imre film.

A gép a budaörsi repülőtéren látható, mi több az üzemeltető Goldtimer Alapítvány rendszeresen szervez sétarepüléseket is azok számára, akik szívesen kipróbálnák, hogy milyen lehetett a polgári repülés az '50-es években. www.goldtimer.hu

A budaörsi repülőtéren járt ma délelőtt a 93 éves özv. Horthy Istvánné, aki azért látogatott el Magyarország egykori első nemzetközi repülőterére, hogy 70 év után ismét felszálljon a levegőbe egy vitorlázó repülőgéppel. 1941-ben lelkes repülőként egészen a "C" vizsgáig jutott, mi több, férjével Horthy István kormányzó-helyettessel is repülővel – egy kis egymotoros Arado 79-essel – indultak szintén Budaörsről nászútra 1940-ben. A nászút alatt körbe repülték a Földközi-tengert a Velence-Nápoly-Katania-Tunisz-Tripoli-Bengázi-Kairó-Tel Aviv-Damaszkusz-Adana-Ankara-Isztambul-Szófia-Budaörs útvonalon. Horthy Istvánné ma délelőtt egy olyan – idősebb Rubik Ernő által tervezett R-11b Cimbora típusú – vitorlázógéppel emelkedett a magasba, amilyennel 70 évvel ezelőtt tanult meg repülni. A gépet a budaörsi Goldtimer Alapítvány újította fel idén, s varázsolta olyanná, mint az eredeti 1940-es változat volt. Özvegy Horthy Istvánnénak nagyon tetszett a rögtönzött repülés, s mint mondta, sokkal jobban élvezte ezt, mint a mai modern gépeken való utazást, mert egy ilyen nyitott repülőgépben lehet csak igazán élvezni a repülés szépségét szabadságát. Bővebben az Aeromagazin októberi számában olvashattok az eseményről.

Képünkön Hajdu "Fedő" Károly a Goldtimer Alapítvány alapítója, özv. Horthy Istvánné és Révy László, a Cimbora vitorlázógép pilótája