Én már repültem az A380-as szuperjumbóval, igaz nem a Lufthansa, hanem a Singapore Airlines színeiben, amikor megnyitották a Szingapúr-Párizs járatot az A380-assal. Legutóbb pedig éppen Párizsban járva láttam egymás mellett állva négy ilyen óriásgépet, amelyek egyre több és több nemzetközi repülőtéren tűnnek fel a nagy légitársaságok valamelyikének a színeiben. Hiszen van már szuperjumbója a Singapore Airlines-on kívül a Qantasnak, az Emirates-nek, az Air France-nak, a Lufthansa-nak, a Korean Air-nek, illetve a China Southern légitársaságnak. Ugyanakkor valóban jelzés értékű volt, hogy a Lufthansa német légitársaság egy körutazás keretében Budapestet is útba ejtette az A380-assal, s elhozta a magyar fővárosba az Airbus legnagyobb utasszállító repülőgépét. Persze ahhoz, hogy egy ilyen repülőgép rendszeresen is vendég lehessen a Liszt Ferenc repülőtéren át kellene alakítani az előteret, mert a közel 80 méteres fesztávú óriásgép nem férne el a beszállító kapuk egyikénél sem. Egyelőre nincs is szó erről, mindenesetre igazi spotter csemege volt a tegnapi látogatás, amolyan királyi trófeát jelentve azok számára, akik képesek esőben, hóban, szélben és fagyban ott kucorogni a repülőtér kerítése mellett azért, hogy lencsevégre kaphassanak egy-egy különleges repülőgépet.

 

Az A380-as ugyanakkor már kezd a mindennapok repülőgépévé válni, hiszen amióta forgalomba állt – vagyis az elmúlt három évben – már több mint 15 millióan repültek a típussal, amelyből ezidáig 236 darabot rendeltek, s immár 54 gép repül is a forgalomban. Számomra az volt a legmegdöbbentőbb a szuperjumbóval kapcsolatban, hogy repülés közben 4 métert emelkedig a szárnyvége ahhoz képest, mint ahogyan a földön látjuk gurulás közben. A fedélzetére lépve pedig tényleg elfelejthetjük, hogy repülőgépen vagyunk mert a hatalmas mérete miatt inkább egy luxus óceánjáró jut róla az eszembe, mintsen egy törékeny gépmadár. Mindenesetre maradandó élmény  500 tonna "vassal" felemelkedni a levegőbe...